Elvonulás helyszíne és ideje:
Vácrátót
2025. március 20-21-22-23
(szerda délutántól, szombat délig)
„Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik: negyvenéves korodban húszéveskori testedből egyetlen parány sincsen. De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor te már a bölcsőből nézegettél.
Ki vagy?
A határtalan, mely fogantatásodkor a határok közt megjelent.”
Weöres Sándor
Vélemények, élmények:
Az első gondolatom az volt az elvonulással kapcsolatban, hogy függőséget okoz. Bármilyen nehéz is volt az első alkalom, amikor a második szóba került, tudtam, hogy ott a helyem. A csendre óriási szükségem van, áhítozom utána. Már nem félek a kommunikáció mentes időszakoktól, sokkal többre értékelem a hallgatást és a figyelést, akár befelé, akár kifelé, mióta részt veszek az elvonulásokon.
Természetesen vannak komoly kihívások, amikor az ember csak magával néz szembe napokon át. Az ellenállás óriási, de nekem eddig mindig megérte. Dolgozik még hetekig, hónapokig az a néhány nap, és sok minden nem is ott helyben, hanem sokkal később, utólag oldódik meg. Az elvonulás számomra egy nagyon jó eszköz arra, hogy megtaláljam az összefüggéseket, közelebb jussak a válaszokhoz. Mert kérdés az van bőven… Köszönöm Móninak a lehetőséget!
Az egyik legjobb, hogy semmin nem kell gondolkodni a napirendet és egyéb teendőket illetően, mert mindent Ti intéztek, mindenre Ti figyeltek. Jó a „csend”, a befelé figyelés, a másikra figyelés és ezek ritmikus váltakozása. Jó hallani, hogy más is megfogalmazza a bennünk kavargó gondolatokat. Jó érzés ráébredni, hogy mennyire abszurd és vicces ez az egész cselekvéssor, amit 3 napig csinálunk, és vicces, hogy mennyire komolyan is vesszük magunkat, meg ezt az egészet. Jó elengedi mindent és repülni abban a pillanatban és nem foglalkozni sem a múlttal, sem a jövővel. Jó elveszteni az időérzékünket. Jó rájönni, hogy nem kell semmit várni és senkinek megfelelni. Jó érezni a szeretetet, az áradást.
Az összes haragot, indulatot torkod szakadtából beleüvöltheted a világba! Szabadon gyűlölhetsz mindent és mindenkit!
Nehéz talán, hogy mindennek az idejét ki kell várni. Mikor először, másodszor voltam nehéz volt megélni, hogy vége és vissza kell térni a hétköznapi életbe, hogy nem tart tovább. Nehéz, hogy nem mehetek el futni, mikor már nagyon feszít belül valami és túlgondolom a dolgokat, hogy kiürülhessen a fejem és minden rendeződjön. Nehéz megállni esetenként röhögés nélkül a saját, vagy a másik gondolatait. (Persze nem is kéne megállni! Kinek is akarok megfelelni? Hihi! Még mindig jó gyerek akarok lenni. Asszem kell még pár elvonulás…
Az egyik kedvenc részem az elvonulásokon, amikor elmegyünk sétálni. Mindenki olyan tiszta, mintha a minden napokban rajunk lévő burkot mindenki lesikálta volna magáról. Ekkor mindenki olyan tiszta és igaz. Mindenki külön egységet alkot, de valami miatt még is különbözik.