Neked sikerül jó gyereket nevelni?

Ne keseredj el, ha nem, mert nem biztos, hogy jót teszel vele!!

Javában tart az iskolai szezon. Akár az újdonsült iskolásoknak, akár a régi tanulóknak, mostanra már biztosan kezd sűrűsödni a tanulnivaló, nehezednek a kihívások. Az iskolai szabályok betartása, az ezekhez való alkalmazkodás van, akinek könnyebben, van, akinek nehezebben megy. Alkalmazkodni kell a tanárok elvárásaihoz, be kell illeszkedni az osztálytársak közé, jó fejnek kell lenni, teljesíteni kell, mert otthon is örülnek, ha jól tanulok. Értékelnek, osztályoznak ennek is meg kell felelni.

Vannak egyik oldalról a jó gyerekek, akik egyszerűbb esetnek tűnnek. Csendesek, betartják a szabályokat, tanulnak maguktól. A szülőnek ez tulajdonképpen kényelmes. Azonban meddig elfogadható a jól viselkedés, és mikor adódik stresszből? Ha a jól viselkedés mögött azt érezzük, hogy ez már túlzott, vagy azt látjuk, hogy a gyermek is folyton javítgatja magát, elégedetlen önmagával, vagy nagyon magába fojtja érzéseit, keveset oszt meg a szülővel, esetleg nincsenek barátai, tenni kell valamit. Mert valójában ez a „jóság”, valamiféle félelemből szorongásból adódik. A gyermek feladja saját elképzeléseit, ötleteit, lelkesedését, mert erős a félelme a nem-megfeleléstől. A túlzott megfelelés, a túlzott jól viselkedés, ha tartós, akkor testi tüneteket is okozhat. A túlzott megfelelési vágy egyik jellemző betegsége például a gyakori fejfájás. Persze más tünetek is előfordulhatnak. Az erős megfelelési vágy a szülőktől jön. Kimondva, vagy kimondatlanul, de ott van. Nem feltétlen kell, hogy a szülő szavakba öntse mit vár el a gyermekétől, mert az elvárásokat a gyermek érzi. Érzi, hogy mikor fogadják el őt. Érzi, hogy mit kell letennie az asztalra.
Szülőként több dolgon is érdemes elgondolkodni ilyenkor:

– Vajon elég dicséretet kap-e a gyerek, vagy természetes, hogy ő mindig ötöst hoz?

– Vajon nincs-e szülőnek olyan vágya, amelyet nem élt meg és most a gyermekétől reméli beteljesíteni?

– Szabad-e kifejezni az érzelmeket a családban, legyen az akár megbotránkoztató?

– Szoktak-e a családban bolondozni, olykor szabálytalankodni, kipróbálni vicces dolgokat?

Az iskolai szabályokon nem valószínű, hogy tudunk változtatni, azonban az otthont egy olyan szigetté kell varázsolni, ahol mindenféle érzelem kifejezhető, megélhető. A játékra, nevetésre, lazításra nagy szükség van. Hangsúlyozni kell, hogy őt szeretjük, függetlenül a teljesítményétől. Egészséges szülő tudja, hogy a gyermeki düh, fájdalom nem a szülő ellen van. Kell, hogy legyen egy hely, ahol ezek felengedhetőek, kifejezhetőek. Azoknak a gyerekeknek, akik inkább a lázadó típusba tartoznak, főleg az jelent kihívást, hogy ne mindig a negatív figyelemmel gyűjtsenek energiát maguknak. Valamikor régen megszokták, hogy akkor fordul feléjük a figyelem, ha rossz fát tesznek a tűzre. Ilyenkor foglalkoznak igazán vele. Azonban belül ő sem erre vágyik. A rossz gyerekekre korán, már otthon a családban vagy az első osztályban rákerül a bélyeg, hogy ők rosszak.

Pedig sosem így indul. Valószínű csak elevenebbek társaiknál, más dolgok érdeklik őket, vagy volt egy-két nagyobb kudarcuk. Talán nem sikerült jól az írástanulás, vagy nem szerettek nyugton ülni, vagy erőteljesebben próbáltak érvényt szerezni maguknak, mint ahogy azt illik. Ezektől lassan beskatulyázódtak, és ők maguk is elhitték, hiszen oly sokszor hallották, hogy ők nem tudnak szépen írni vagy olvasni, vagy nem elég szorgalmasak, vagy verekedősek. Pedig ez nem igaz. Csak meg kellett volna keresni a megfelelő motivációt. Ez a szülő vagy a pedagógus dolga lenne. Nem minden gyerek egyforma, van, aki csak később érik meg a tanulásra, van, aki jobban tud harcolni önmagáért. Ettől nem feltétlen kell a buta, lusta vagy az agresszív jelzőt rásütni.

Mindenki arra vágyik, hogy észrevegyék az ő értékeit, azt az 1-2 olyan erősségét, amellyel ő rendelkezik, amiben ő kimagasló. Minden gyermeknek van erőssége. Tehetségtelen ember nem létezik.

Balázs Mónika

kineziológus, kineziológus oktató
06-30-48-28-609