Hiperaktív, diszlexiás, vagy túlérzékeny, mutista?

[stextbox id=”sima1″]

A gyerekek saját magukként érzékelik a környezetüket. Érzik a többiek feszültségét, érzik a helyek energiáját, éreznek még olyan eseményeket is, amelyek az adott helyen megtörténtek napokkal, hónapokkal ezelőtt. Érzik  szüleik,  tanítóik fájdalmát, félelmét, érzik a konfliktusokat, amelyek megtörténtek mondjuk egy osztályteremben. Érzékelhetik elhunyt rokonaink energiáját, láthatnak aurát, félhetnek szellemektől…
Azonban ezzel a képességükkel nincsenek  tisztában, nem tudatosak rá. Hogyan lennének, hiszen még mi felnőttek sem tudjuk, hogy amit érzünk, annak alig pár százaléka a saját érzésünk. A gyerekek pedig a mi érzékenységünk ezerszeresével rendelkeznek.

Amíg kicsik voltak a gyermekeim, sokszor vittem őket magammal önismereti táborokba, csoportokba, sőt sokszor nálunk otthon voltak tréningek. Ilyenkor szinte mindig érdekesen viselkedtek és szelepelték le mások feszültségeit.
De ugyanez a tapasztalat a nyári táborainkban résztvevő gyerekkel kapcsolatban is. Ha valamit a felnőttek nem dolgoznak ki magukból délelőtt, a gyerekek délután rendeznek egy „nagy jelenetet”.

Érzékelnek dolgokat és nem tudják mi ez. Mivel a  felnőtt sem tudatos rá, hogy mi zajlik, így nem is tudja neki megmondani, hogy ez nem a tiéd. Ez nem a te szomorúságod, hanem anyáé. Ez nem a te dühöd, hanem apáé. Ez a félelem nem a tiéd, hanem a szüleid bizonytalanság érzése, a közelgő válás miatt. Ezen a helyen bántottak valakit, azért nem szeretsz odamenni.

[/stextbox]

[stextbox id=”grey”]

Átlagos felnőttek, nincsenek tisztában azzal, hogy mi érzékeny emberek, mennyi jelet vagyunk képesek venni a világból. Nem ismerik el, nem ismerjük el, hogy ez egy képesség, nem pedig sérülés.

Amíg ezt nem tudod, hogyan  tudnál a gyerekednek segíteni?
Gyakran  még te sem  veszed észre, hogy dühös vagy, hogy félsz és kétségbe vagy esve.
Annyit tudsz, hogy nem akar működni az életed:

• „Nem segít nekem senki!”
• „Nincs energiám magamra!”
• „Elegem van!”
• „Mindenki keresztbe tesz nekem!”
• ” A büdös kölök, ezzel is csak a baj van!„

A felnőttek érzékelés helyett a gondolkodásba, csinálásba menekülnek.

A gyerekek pedig egyre csak érzékelik a körülöttük lévő káoszt, és az érzékenyebb típusú gyermekek nem bírják tovább.
Megpróbálnak falakat építeni maguk köré, bezárkóznak, vagy éppen folytonos pörgéssel próbálják magukból kiadni azt, ami sok.
És az okos, nagy felnőttek ekkor azt mondják, hogy velük van a hiba.
Kimondták rá, hogy:

Diszlexiás vagy! Hiperaktív vagy! Kuka vagy!

Meg kéne javítani  a gyereket?

[/stextbox]

[stextbox id=”sima2″]

Gyerekre és felnőttre is igaz, hogy minden probléma mögött ott van egy fel nem ismert képesség, amit ha tudatosítanánk megszűnne problémának lenni és erősségünkké válna.
És igen, nekünk felnőtteknek is vannak képességeink, amiket elfojtunk gyerekkorunk óta. Mert egyszer, mi is sokkal érzékenyebbek  voltunk. De azt mondták ez nem kell ebbe a világba. Mi meg elhittük és elfelejtettük ezen képességeinket.

A ma gyerekei nem hódolnak már be oly könnyen, mint az előző generációk.

Egyre többen vannak a problémás gyerekek.
Mit jelent ez?

Egyre több gyerek van, aki nem hajlandó elfelejteni a különleges képességeit,
de egyelőre még használni nem tudja. Adjuk meg nekik a lehetőséget, hogy ne defekteseknek érezzék magukat, hanem értékesnek.

Balázs Móni
kineziológus oktató
Access Bars facilitator

[/stextbox]

[stextbox id=”helyszín”]

Gyerekeknek szóló programjaink:

Tanulást segítő kinez torna

30 perces access bars kezelések

Gyermek kineziológiai oldások

[/stextbox]