Sokáig nem értettem mit akar mondani nekem a feleségem. Miért kevés az, amit én mondok magamról, és miért mondja folyton, hogy én nem foglalkozok vele, miközben én úgy éreztem minden rendben van.
Mivel azok közé a férfiak közé tartozom, akiket érdekel saját maguk ismerete, önismereti utazásaim során lassan összeállt a kép. Más nyelvet beszélnek nők és férfiak. Másképp reagálnak a stresszre is, másképp mondják el szeretethiányaikat. És mennyi kapcsolat megy rá arra, hogy nincs közös nyelv és csak az elhidegülés, az együtt vagyunk magányosak érzés, és a gyerekek tartják össze a családot.
Holott lehetne egész másképp. Ha te is azt érzed jó lenne változtatni, ne azon keseregj, hogy a párod úgysem akar változni, hanem változz te annyira, hogy az a változás ráragadjon a körülötted élőkre is. Hidd el nem lehetetlen, számtalan nő lépte meg már nálunk az első lépéseket, és ha lassan is, de a férjük is követi őket.
Másképp oldódik a stressz a nőben és másképp a férfiban. A nő szereti kibeszélni magából az érzéseit, szereti, ha meghallgatják. A férfi viszont ezeket panaszkodásnak veszi, úgy érzi neki kellene megoldást adjon a nő problémáira. Ezért elő is rukkol a logikus ötleteivel, amit a nő érzelmei kimutatása közben egyáltalán nem ért, sőt okoskodásnak vesz.
És íme, már kész is a konfliktus.
A férfi szeret visszavonulni magába és elterelni a figyelmét a stresszről. Olvasni, tévézni, számítógépezni. Nem akar a saját stresszeivel foglalkozni, hanem ki akarja kapcsolni magát. Ezt meg a nő nem érti, azt hiszi elfordultak tőle, nem figyelnek rá. Újabb konfliktus helyzet.
És azt se feledjük, hogy sokszor a nő nem azt mondja, amit valójában szeretne. Amikor figyelemre van szüksége, sokszor vádaskodik, olyan mintha a másikat tenné felelőssé azért, mert ő, mármint a nő nem meri elmondani, hogy mit szeretne.
A vádaskodástól és a nyomulástól a férfi bezárul. Ha volt benne hajlandóság az odafigyelésre, most már azt érzi, csak azért se. Magába fordul és ott is marad. Erre a nő még hangosabban puffog. A férfi pedig még jobban bezár.
A nőkben sokszor több harcos energia van, mint a férfiakban. És ott lapul rengeteg generációkon keresztül megtanult férfigyűlölet. Te mit tanultál, mit láttál otthon, hogyan kell a férfiakkal bánni? Legtöbb nő ellenségnek tekinti a férfit és meg akarja változtatni? A férfiakra nem annyira jellemző, hogy úgy mennek bele egy kapcsolatba, hogy majd mellettem megváltozik, és akkor majd jó lesz. A nő hamarabb észreveszi a hibákat.
Máshogy lát a férfi. Egy férfinak többnyire tudomása sincs arról, hogy neki valami baja van. Tehát azt várni, hogy egy férfi megnyíljon és elmondja a bánatait, majd csak akkor lehet, ha már rájött arra legalább, hogy valami baja van.
Ez a dolog persze a tudatosságunk növekedésével változik. Tudni arról, hogy problémánk van, alapvetően a női oldalunk használatát feltételezi. Mindenkinek van női és férfi oldala, de ezeket nem használjuk egyformán. Az önismeret, a spiritualitás, a lelkizés mind a női oldalunkat erősíti.
A nő viszont tudja, hogy neki „baja” van, csakhogy ő meg nem azt mondja, hanem valami egész mást helyette.
Gyakran egyből – a gyermekkori minták miatt – a játszmákkal való energiaszerzés indul be. Ha másképp nem figyelnek rám, majd kiprovokálom, a másik felbosszantásával szerzek figyelmet, még akkor is, ha durva esetben kapok egy-két pofont, mert így legalább foglalkoztak velem.
Fontos, hogy a játszmákból kigyógyuljunk és azt mondjuk, amit tényleg akarunk: Figyelj rám, hallgass meg, szeress!
A múltbeli stresszek, az apától, anyától tanult játszmák, veszekedésminták feloldásával rengeteg változás indul be, hogy úgy tudjatok egymással beszélni, hogy értitek is egymást. Tudtok újra szeretetet adni és kapni pofonok helyett.
Balázs Gábor
06-30-293-69-27
