Hogyan hatnak ránk az ítélkezések?

Hallottad már azt a felszólítást, hogy ne ítélkezz, mert az negatív energia, rossz hatással van rád?

A Bibliában is ott a híres Jézusi mondat:
„Ne ítélkezzetek, és titeket sem fognak elítélni! Ne ítéljetek el senkit, és benneteket sem fognak elmarasztalni! Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni!” (Luk-ács 6,37)

Hogyan hatnak ránk az ítélkezések?
Van-e baj vele? És ha igen, akkor mi?

Mi történik, amikor megítélek  valakit?

Amikor egyszerűen, felháborodás nélkül csak véleményt mondunk, mert látjuk, hogy a másik őrültséget csinál, de az nem zavar minket, hanem  csak megállapítjuk, észrevesszük, az nem ítélkezés.
Ilyenkor nincs ott bennünk a tettvágy a helyzet, vagy a másik személy megváltoztatásra.
Ilyenkor nincs ott lesajnáló érzés („a hülye!”).
És ez nem is belefáradt közömbösség, érdektelenség.
Látom, de nem zavar. Más véleményen vagyok, én nem úgy csinálnám, de nem akarom meggyőzni őt. Békén tudom hagyni.

Amikor ítélkezünk, olyankor felháborodunk. Nem tetszik. Nem tudjuk elfogadni, nem tudjuk megérteni.
Meg akarjuk változtatni, meg akarjuk győzni őt a mi gondolkodásunk helyességéről. El akarjuk érni, hogy megváltozzon.
És, ha nem tudunk hatással lenni rá, nem tudjuk megváltoztatni, akkor el akarunk különülni tőle.
Tiltakozunk, elítélő véleményt formálunk.
Magyarázzuk, hogy mi sosem tennénk „ilyet”, vagy sosem tettünk ilyet.
Érthetetlen számunkra, hogyan tud a másik ember így viselkedni, hogyan lehet egy dolog ennyire felháborító.
Dühöt vált ki belőlünk a másik személy.

Biztos ismered ezt az érzést, szoktuk ezt érezni, szeretjük ezt művelni.

Igyekszünk elhatárolódni attól, amit megítélünk, és igyekszünk bizonyítani magunknak és másoknak is, hogy mi ennél többek, jobbak vagyunk.
Szeretnénk a másikat kizárni a világunkból.

Ilyenkor energiával telítődünk, attól hogy mi azt érezzük, hogy jobbak, különbek vagyunk.
Ez a játék nyeresége, ezt bizonyítjuk magunknak.
De jó vagyok én, és milyen gazember az a másik.

Csakhogy az univerzum egységre törekszik. Minden egységre törekszik, ami az univerzumban létezik.

Te is!

Tehetsz erőfeszítést, hogy ezt a számodra kellemetlen energiát kizárd a világodból. Azonban, amit kizársz belülről, azt megkapod kívülről.
Ez azt jelenti, hogy te lehet, hogy nem fogsz „olyan csúnyán ” viselkedni, mint a másik, ellenben rengeteg olyan emberrel fogsz találkozni, akik ezt teszik.
És lehet, hogy épp veled teszik.

Egy példa:

Egy kedves ismerősöm járt hozzám kineziológiai kezelésre. Borzasztóan idegesítették a hazug emberek.
Képtelen volt megérteni őket. Felháborította, hogy léteznek emberek, akik mások bizalmával visszaélve, becsapják társaikat.
Ő maga egész életében becsületes volt, mindig egyenes másokkal, nem lop, nem csal, nem hazudik.
Megmagyarázhatatlan volt számára, hogy csupa olyan férfivel hozta össze a sors, akik átverték, becsapták, otthagyták, kihasználták.
Ez nem egyszer történt vele, hanem állandóan.
Így határozottan állította, hogy sajnos a világban mindenki hazudik és átveri a másikat.

Kezded érteni?
Amiről ítélkezel, azzal harcban állsz. Küzdesz vele. Sőt küzdeni akarsz vele!
Lehet, hogy nem tudod, de keresed a megütközéseket. Mert le akarod győzni a rosszat, nyerni akarsz.

Miért?

Magad miatt. Magadat akarod megjavítani, magad is nagyon el akarod hinni, hogy te nem vagy olyan.
Azért kiabálsz olyan hangosan, hogy „Én nem vagyok ilyen!”, mert te magad is el akarod hinni.
Szerinted, ha tudnád, hogy veled minden rendben, akarnád bizonygatni? Ha tudnád, hogy tényleg ártatlan vagy, akkor foglalkoznál vele?
Dehogy foglalkoznál!

Járj utána kicsit magadban. Amikor idegesít például a másik halogatása, akkor mi idegesít valójában?

Mi az igazság?

Valamikor te is ilyen voltál, sőt most is olyan vagy. Pont olyan, mint amin felháborodsz.
Amitől kiakadsz, azt már te is csináltad. Sokszor. Ebben az életedben vagy előző életedben. De a legvalószínűbb, hogy most is csinálod.
De elítélted miatta magad, vagy számtalanszor átélted, hogy elítéltek miatta. Sokszor bántottak vagy bántod miatta magad. Magadból akarod kitörölni. Mert a bántásokat akarod elkerülni. Elhatároztad, hogy nem leszel „ilyen” és akkor majd megszűnik a bántás fájdalma.
Emiatt elnyomod, elfojtod magadban a „rosszat”.
Magaddal is el akarod hitetni, hogy te nem vagy ilyen. Fennhangon hirdeted, hogy te nem vagy ilyen!

Lehet, hogy magadban sikerül elfojtani a „rosszat”, de erre a benned lévő „rosszra”  emlékeztet téged minden másik ember, aki „rossz”.
„Én nem vagyok olyan. Én nem vagyok olyan.  Én nem vagyok olyan.”

Ami ellen oly nagy az ítélkezésed, tiltakozásod, azt legszívesebben a világból is kiírtanád, hogy ne kelljen többé érezned az el nem fogadás fájdalmát. Annak az el nem fogadásnak a fájdalmát, amikor téged nem fogadtak el, és nem szerettek, mert lassú voltál, ügyetlen voltál, hibáztál, hazudtál, dühös voltál, irigy voltál. A régi sebek fájdalmát akarod megszüntetni és vágysz az elfogadásra, megbocsájtásra, szeretetre.

Tényleg rossz energiák ezek? Mi az igazság?

Mi van, ha az egyik ember nagy hazugsága éppen egy óriási pofon a másik embernek, aki emiatt a pofon miatt rázza meg magát, és kezd új életet. Sosem tudhatod, hogy egy rossznak tűnő dolog, nem hasznos-e valójában.
Az univerzum szövevényes, és misztikus. Sokkal több szál vezérli, mint amire neked rálátásod van.

Elfogadással tudod megváltoztatni a világod.
Ha elfogadod az árnyékos oldalaidat is. Ha elfogadod, hogy te is szoktál mohó lenni, irigy, törtető, számító, ravasz, undok, elviselhetetlen. És szoktál hazudni is.

Gondolj bele, mennyire jól esett volna, ha megértették volna a dühödet, irigységedet, lassúságodat, hibázásodat.
Szerinted attól, hogy bántasz valakit a hibái miatt, az a másik majd könnyebben fog megváltozni? Melyik energiát fogadnád szívesebben, melyikre lenne kedved jobban változni? A biztatásra vagy a kritikára?

Van választásod, ha szeretnél, háboroghatsz, ha szeretnél elfogadhatsz.
Válaszd azt, amelyik neked épp most izgalmas. Azt válaszd. Egyik választás sem jobb a másiknál :), mindkettővel célba érhetsz.
A könnyed és a küzdelmes út is haza vezet.