Nagyon sokszor hallom klienseimtől, hogy már mindenféle gyógyító technikát kipróbáltak, mielőtt eldöntötték, hogy kipróbálják a kineziológia módszerét. Elgondolkodtató, hogy vajon, miért szánja rá magát az ember oly nehezen arra, hogy a lelke kínjaival szembesítse magát.
Saját magam tapasztalata is az, hogy amíg nem lesz elég sürgető a nyűg, amíg nem szenvedünk tőle igazán, addig hajlamosak vagyunk hitegetni magunkat, áltatni azzal, hogy majd megoldódik, vagy hogy igazából ez nem is akkora baj.
Ezzel az a legfőbb probléma, hogy minél tovább tologatjuk, minél tovább ámítjuk magunkat, a probléma egyre inkább duzzad, dagad, egészen addig, míg a végén már fojtogatni is fog.
Első lépésnek nem rossz, ha beismerjük magunknak, hogy félünk a változtatástól, félünk az ismeretlentől, a kockázatvállalástól.
Egy egy új szokás bevezetésére még akkor is csak nehezen bírjuk rá magunkat, ha az történetesen valami jó dolog.
Így működünk, így működik az elménk.
Persze van különbség az apróbb dolgok halogatása, és a kóros halogatás között. Van amikor már a kineziológus segítsége szükséges, de van amikor mi magunk is ki tudjuk rángatni belőle magunkat.
kineziologus tanácsa halogatás ellen
Sok ember dolgozik számára kifejezetten nehéz és nem kedvelt munkakörben, mégsem tesz érte, ellene.
Megrázó mondat volt, amelyet óvodába menet egy anyuka szájából hallottam:
– Óvodába kell menni! Apa is megy dolgozni, pedig utálja, én se szeretek dolgozni járni. És vasalni is utálok, mégis meg kell csinálni!
Generációról generációra adjuk, tovább, hogy kedvtelenül végzett, kényszeres dolgok alkotják napjaink több mint 80 %-át.
Arról nem is beszélve, hogy mennyit árthat egy kapcsolatnak , ha ugyanígy a problémákat pakoljátok mindig félre, anélkül, hogy időt szánnátok egymás meghallgatására.
Szóval, ha nem azok közé a szerencsések közé tartozol, akik szeretik a munkájukat, vagy szeretnek vasalni, akkor itt az ideje, hogy felébreszd magad.
Csoda ellene nem létezik. Az igazság az, hogy tenni kell, cselekedni kell.
Ahhoz, hogy ez sikerüljön először, jó ha formába hozod magad. Gyűjts energiát. Teheted ezt egy sétával, sporttal, zenehallgatással, tánccal, bármivel, amit szeretsz. Ezután pedig szakíts időt, hogy csendben légy! 20 perc csend és nyugalom beindít, visszatalálsz a teremtő erődhöz.
Majd fogj papírt és ceruzát és írj listát a tennivalóidról, ötleteidről.
Alakíts ki határidőt, és ezt is vesd papírra. Ha újra és újra szánsz erre időt és teret magadnak, ki fogsz jönni a saját fotelodból.
Ezt garantálom!
[blog-summary count=”N”]
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!