Ne stresszeld a gyereket a Mikulással!

A régi időkben Miklós-napon, egy népszokás keretében nem a ma ismert, kedves Mikulás járt házról házra, hanem egy félelmetes, koromfekete arcú, láncot csörgető rém, aki egyszerre jutalmazott és büntetett.
Még édesanyám is emlékszik, mennyire félt Mikulás estéjén, mikor hallotta a rémisztő lánccsörgetést, amit persze a nagymama rázott. Akkoriban azt mondták, hogy a Mikulás a rossz gyerekeknek szenet hoz, a jó gyerekek finomságot kapnak.

Ma már másképp ünnepeljük december 6-át. Piros ruhás, kedves, mosolygós arcú, nagy szakállú télapó a gyerekek barátja.

A Mikulás varázsa és titokzatossága, mára kissé megkopóban van. Már nem csak képzeletünk terméke ő, mivel kilépett a mesék birodalmából, és megérkezett a hipermarketek földjére. Vásárlásaink során, lépten-nyomon Mikulásokba botlunk, postaládánkba szórólapok gyülekeznek, amelyeken megrendelhetjük, hogy a Mikulás házhoz jöjjön. A gyerekek személyesen is találkozhatnak, beszélgethetnek vele, elmondhatják kívánságaikat. Így nem is csodálkozom 6 éves gyermekem nem olyan régen feltett kérdésén, hogy „melyik Mikulás az igazi?”.

Mire érdemes figyelni, ha szeretnél még ebből a titokzatosságból és varázsból valamit megőrizni?

Az ajándékdömping helyett, mindig tartalmasabb és lélekemelőbb, ha a tárgyi meglepetések mellett családi összehangolódás, közös éneklés, izgatott várakozás, és a Mikulás mesék is fontos részei maradnak az ünnepnek. Ez az, amire a gyerek később is emlékezni fog. Ezek azok az érzések, amelyek megalapozzák későbbi életében azt, hogy majd számára is az együttlétek legyenek értékesebbek a tárgyi kacatoknál. Nem mondom, hogy teljesen feleslegesek a játékok, finomságok, és hogy azok nem tudnak örömet okozni. De gondoljunk bele, mennyi értelmetlen mütyürkét vásárolunk, amik utána évekig csak a gyerekszoba eldugott zugaiban porosodnak.

A médiareklámok hatására ma már egy kisgyereknek ezer és egy vágya van. Tudd, hogy nem feltétlen kell mindig, mindent megkapjon a kicsi, mert ez erősen hozzájárulhat ahhoz, hogy akaratos és önző gyereket nevelj.

És még valami fontos! Ma is sok szülő használja a Mikulás figuráját, arra, hogy jól neveltségre tanítsa a gyermekét.
Ha boldog gyermeket akarsz nevelni, akkor soha ne mond a gyermekednek, hogy hozzád nem jön a Mikulás, vagy ha nem leszel jó nem jön a Mikulás, nem kapsz ajándékot a Mikulástól. És főleg ne tedd meg, hogy valóban büntetésből nem adsz ajándékot.
Ekkor olyan bűntudatot és kudarcot él át a gyermek, ami egész életére kihat. Hiszen a Mikulás a jutalmat, az ajándékot, a dicséretet, az örömet jelenti számára. A kiskorban átélt ilyen jellegű sérülés felnőtt életünkben olyan önbüntető mechanizmust kapcsol be, amire nem is gondolnál. Azon esetekben, amikor nem érezzük magunkat elég jónak, saját belső szülői részünk akaratlanul büntetőmódba kapcsol.

Mi lesz az eredmény?
Szabotáljuk a segítség elfogadását, az anyagi jólét áramlását, az élet nyújtotta örömök megérdemlését. Látszólag a sors dolgozik ellenünk, nem kapunk jutalmat, fizetésemelést, kudarcba fullad egy üzlet, vagy a vállalkozásunk. Nem kapjuk meg a vágyott társat, vagy a jó lehetőségeket.

Ez nem a sors és nem a balszerencsés élet miatt van, hanem belső mintánk okozzák, ami tudatos vagy tudattalan bűnösség érzésünk miatt működésbe lépett.
Azt gondolom, maradjon meg a Mikulás a kedves jutalmazó szerepben, aki minden gyereket szeret, még a csintalanokat is. Mi szülők pedig nézzünk magunkba, vajon mit nem tudunk elfogadni a gyermeki szabadságban, vagy mit kellene másképp csináljunk, hogy gyermekünket együttműködésre bírjuk. A szükséges büntetésekért pedig vállaljunk mi magunk felelősséget, ne ruházzuk át a Mikulásra.

Balázs Mónika
kineziológus